„NINCS VÉR”... Kedves (egy bizonyos) budai kórház „vérszobája”, no meg kedves OVSZ, ott a messzi, távoli Karolina úton... Nem egy öröm az ágyban szinte tehetetlen bábként feküdni, közben a csontvelõ meg csak zabálja a vörös vértesteket... Jómagam ezt a sorsot kaptam. (Egyébként qrva nagy erõ és bátorság kell ahhoz, hogy egy még vissza-pofonra is képtelen, megmozdulni szinte nem tudó élõhalottat szívatni, megalázni, most legújabban éppen ignorálni) Amikor elkezdõdött a terápiás görcsölés állapotom jobbítása érdekében, az engem meglátogató barátnõmet felkérte a kezelõorvos, hogy meg kéne próbálni a nevemre, ún. irányított véradást szervezni ismerõsök között, úgy egyszerûbb lehetne az élet. Õ ezt meg is tette. Talán meg lehetne majd õt kérni arra, hogy segítsen egy összesítést készíteni, hányan is tudják felmutatni a visszaigazolást arról, hogy (ha ugyan jó páran nem is csoport-azonos) vért adtak a nevemre...Mint tudni lehet, ott rögzíteni kellett a névre szóló adományokat. Információim szerint (bocs’, ha rosszul tudnám) biztos, hogy nem csak 3-4 embernek tartozom örökre, és igazán õszinte köszönettel ezért a nemes gesztusért... Õk nem azért adták vérüket (szó szerint), hogy az abból készült vérkészítmény egy része a földre locsogjon, vagy (ebben csak feltételezés játszhat, pontos adatok híján) nemes egyszerûséggel (mivel vérük úgyse csoport-azonos) másfelé vándoroljon. Aztán jöjjön a válasz, adott esetben ha éppen kellene a soron következõ adag a „tárgy-recipiens” felé, hogy: „Nincs vér.” Ugyanis mint kiderült, ilyen is van, ez a legújabb. Álljunk meg egy szóra. Én magam sem értem teljesen, illetve nem tudom felfogni, megérteni a személyemet célzó terápia célját, lényegét. Alap-betegségként ott van a leukémia egyik randább változata. Ez olyan, hogy az egészséges vörösvértesteket zabálja, ledarálja. Egyúttal ezeket a szervezet nem tudja újra termelni, mint egészséges emberek esetében. Ez mellé jön aztán egy alacsony vérlemezke-szám, ami viszont a belsõ vérzések esetében pl. nem engedi azt elállani. Így pl. jelen esetben egy mozgásra képtelen jobb lábat is eredményez. Bonyolult dolog, mert legalább járni, vánszorogni tudna az ember fia, az a két naponkénti légzéses rosszullét valamivel egyszerûbb lenne. A kezelõorvostól kapott infók szerint, 2-3 naponta vérátömlesztésre lenne szükség, a csökkenõ hemoglobin miatt. Kissé átértékelt következtetés szerint aztán ennek elmaradása, megtagadása, kihagyása aztán az átlagnál mélyebb álomhoz is vezet végül.Jó egy hónapja tartó, a fentiek szerint végzett terápiás kínlódás (mert az a rohadék csak zabál, csak zabál...) után most Önök közölték, közlik: „Nincs vér...”Hm. Most akkor leteszteljük, mi lesz ha nincs?Hálás dolog lesz tesztalanynak lenni, fõleg amikor harminc fokos hõség árad be a kórterembe, levegõ helyett. "Az OVSZ csak vitalitás biztosítására...." mondja a doktornõ reggeli vizsgálat közben. Állj. Ha elkezd vészesebben csökkenni a hemoglobin, akkor az nem okozhat majd életveszélyt? A terápia, a gyógyítás kísérlete az még kilátástalanküzdelem esetén is nem az Élet megmentése irányában folyik?És ha ehhez hozzájön az, hogy ebbe a vérpótlásba a Nagy Állami Készlet helyett jószándékú és segítõkész emberek is besegítettek Mirõl is beszélünk? Ki is dönti el már megint, hogy meddig (és azt is hogy hogyan) élj?                                                                                                  Pater Francesco – Világ Magyarsága