THE WALL

(a Fal)

beszámoló Roger Waters budapesti, június 22-i koncertjéről ,
kiemelt "tisztelettel" a Papp László Sportaréna kollektívája felé.

 

-"Merre találom a sajtó-regisztrációt?" kérdezte tudósítónk a bejáratnál álldogáló nyakbavalót viselő hostess-től.
-"Ott jobbra, tessék odafáradni" hangzott a készséges válasz. Az asztalkánál csinos fiatal leányka, sorra kerülvén a listát böngészi. Nem találva a nevet rajta, kérdően néz a "betolakodóra"...

"Nem találtunk elérhetőséget, menűpontot a regisztrációra. Feltehetően Önök meghívással toborozták a sajtót.." hangzik a mentegetőzés, némi joggal. Gond egy szál se, a nevet kéri a hölgy, illetve a sajtós-igazolványt. Mindkettőt megkapva aztán felvési a névsor aljára emberünk nevét. Karszalag a csuklóra, mehet a munka.
(Mert, a tévedések elkerülése végett: ez munka a javából, nem szórakozás. A tömeggel tapostatva, az őrszemélyzet szeszélyeihez alkalmazkodva, és közben a felszerelésre is vigyázva, a fotókat elkészíteni, közben fület kinyitni, a látottakat ott belül is rögzíteni, aztán: megírni, publikálni: ezt úgy hívják: tudósítói munka.)
A következő lépcső a főszervező... Ő is lakonikusan veszi tudomásul, hogy a regisztráció bizony itt és most helyben történt meg. Ennek ellenére előzékenyen húz elő zsebéből egy "fotós pass"-t és jó munkát kíván...

A művész frenetiks hangulatú koncertjén így jó adag (ée nem is akármilyen) fotó készül... A szabályok szerint, ez első 4 számból egyes kiragadott jeleneteket rögzíthettünk is.
A készült tudósítás képei itt, a szöveges anyag meg itt elérhetők, ha valaki kíváncsi lenne rájuk.

Ne tessék vészcsengőt nyomni. Persze, hogy Ke$ha koncertjén történt mindez. A T-Mobile szervezésében. Az együttműködésük példaértékű, úgy is nevezhető talán: a sajtó, a sajtómunkás tisztelete....

 

Ami bizony másoknál, és a címet illető beszámolónk kapcsán majd kiderül: annyit jelent, mint egy csiga/gyíkhúsból készült konzerv a LIDL nevű intézmény boltjában. Vagy még annyit sem.
Történt pedig az, hogy a nem mindannapi esemény, egy nem mindennapi művész kapcsán felmerült, hogy lapunk számára (a nyomtatásban hetente megjelenő Világ Magyarsága hetilap) egy tudósítást, egy beszámolót mindenképp megérne. A nagyközönség előtt is méltán népszerű Roger Waters, az idősebb korosztály egyik emblematikus sztár-zenekara a Pink Floyd vitán felül közönségdíjas téma lehetne.
"Természetesen" az interneten sehol fel nem lelhető regisztrációs lehetőség, a szerkesztési gondok ad hoc jellege miatt maradt a máshol, másoknál megszokott megoldás: főszerkesztő által kiállított, hitelesített megbízó-levél, igazolvány(ok) stb. Nem egy alkalommal ez a bevált és megszokott út, ha egy eseményről hirtelen kellene tudósítani. Hangsúlyozom, egy-két ritka kivételtől eltekintve ez így "működik" ország- és sajtó szerte...
Az események sora, a sors szeszélye azonban másként alakította az egészet. Az esti koncert idejére közbejött egy másik, igen fontos tény-feltáró anyag igénye, így a megoldás önként adódott: az egyik, "szabad erőforrások" tekintetében éppen ráérő fiatal, újságíró-gyakornok kollégát kértük meg, hogy menjen el ő tudósítani. A megbízólevélre kiegészítés képpen felkerült a fotó-rovat vezetőjének aláírása, a felelős személyek telefonszáma is, arra az esetre ha "kontroll"-ra lenne szükség. Bízva a már említett és megszokott ügymenetben, a feltételezett ottani sjatóreferens, vagy szervezők együttműködésében. Na, a remények itt váltak alaptalanná, mondhatni "rémálommá"...
Kollégánk úgy "elvérzett" ebben a (mint kiderül, eredménytelen) küzdelemben, mint a magyarok serege a muhi csatában. Az akkreditált (és nem akkreditált) sajtót fogadni rendelt illetékes hölgy első olvasatban "nem létezőnek" minősítette a lapot, ahonnan pedig minden szükséges okmánnyal el volt látva a fiatalember. Azután az ilyen rendezvények látogatói számára nem ismeretlen stílusú biztonsági személyzettel (eléggé megalázó módon) ki is vezettette a helyszínről.... A talán jogos felháborodásáltal, és a helyzet tisztázásának szándékával vezérelt munkatársunkat szintén hasonló élményekben részesítette az érdekcsoport "személyi állománya", tekintsünk el a verbális - írott részletezéstől, nézzen helyette a Tisztelt Látogató egy rövidfilmet. A képek minősége, a fényviszonyok, és a "hidden cam" stílus lehetőségeihez mérten olyanok, amilyenek. De itt talán a rögzített tények felmentést adhatnak e tekintetben:
 
 
Csak azok számára, akiknek volt/van türelme ezt a talán gyalázatosnak is minősíthető eseménysort végig nézni, pár kiegészítő gondolat:
1. Egy ilyen koncert ugyebár "profit-orientált" a maga 30E ft-os átlagos belépődíját tekintve.( Más kérdés, hogy ezt felszorozva a már hónapok előtt elkelt jegyek számával, rendesen ott van az a topon...) De akár ingyenes egy koncert, akár "fizetős", a sajtómunkás nem azért megy ilyen helyekre, hogy "besuttyanjon" ingyen. Hanem a KÖZ, A KÖZÖNSÉG objektív és esetenként akár pozitív felhangú tájékoztatása okán. És egy nem elhanyagolható "apróságtól" eltekintve: az előadó, vagy akár a szervezést végzők népszerűségét, nem akármilyen színvonalát is megosztva. Azokkal is, akiknek akár nem volt, vagy nincs lehetőségük ezt az élményt megfizetni. Vagy egyszerűen, csak már nem fértek be a jegyek megvásárlási korlátai közé....

2. Mammon világában, a Közel Kelet által definiált pénzügyi értékítélet követői között azonban úgy tűnik, az ilyesminek nincs létjogosultsága. "Fizecc vagy mehecc..." szól ez így leegyszerűsítve. Megjegyzem, ha kollégám, vagy a lap áldozna a munka érdekében (ha az már ennyire fontos) akkor viszont kép- és hangrögzítő eszközt nem vihetne be magával... Mert akkor a "Shrek2"-k nomenklatúrája szerint meg: "mezei néző, oszt' annyi."

3. Fentiektől eltekintve példátlan azért. Az inszinuáció, a pöffeteg ignorálás módszere legalább ennyire. Hogy az arra illetékesek, középkori várhoz hasonlóan még a jogos és hivatalos elérhetőségüket is megakadályozzák az "alabárdosok" által: azért ez nem minden cég "erénye", szerencsére.
Ennek a módszernek a lényege a letagadás, a rádión kerseztüli pöffeteg "tárgyalgatás" (természetesen nem az érintettel) sőt a hazudozás akár egyfajta Dohány-utcai mentalitást is tükröz, a maga otromba gőgjével együtt.
(És kéretik nem nyávogni, "rasszistát" ajvékolva. Majd ha nem fordul elő ez a magatartásforma, és nem egy markáns réteg részéről, akkor joggal jöhet a kritikája az ilyen hangvételnek)

4. "hazudozást" is írtam előbb. Mert az is.. a felvételek tanúsága szerint is:
a."nem tudom adni, ilyenkor már elmennek haza"
b."majd amott beszélgethet a produkció illetékesével..."
c. "nem én tehetek róla, hallotta, a produkció nem akar magukkal tárgyalni..."

Most akkor hazament vagy nem? Aztán: a másnapi sikertelen ismételt "visszapattanás" után írt levélre a címzett a mai napig egy sort sem válaszolt... Helyette továbbította a "produkció illetékes szervezője" felé levelünket, aki ugyan válaszolt egy jó kis körülkerített mellébeszéléssel, válaszlevelét mellékletként éppenhogy a Papp László Aréna illetékesének is csatolva.. Sőt: azt állítva, hogy tőlük, a produkciós szervezők részéről senki nem volt akkor este jelen, illetve elérhető... Ide kívánkozik a kérdés: akkor ki volt az a produkciós munkatárs, aki e felvétel tanúsága szerint is (hangja még hallható is az URH rádió és a háttér zajában) úgy nyilatkozott, hogy "nem hajlandó" a recepcióra lejönni és meghallgatni a sajtósok érveit?

Összegezve az egészet:
Egy érvényben lévő Média- és Sajtótörvény rendelkezései sem érdekelnek egyeseket, az azt képviselő "humán erőforrás" meg aztán még kevésbé Megkockáztatom: különösen akkor, hogy ha az a sajtóorgánum éppen nemzeti jellegű... Sőt urambocsá': ha a címében benne van a MAGYAR szó akkor még inkább.. Innentől kezdve olyan igazi demján-holdingos stílusban lehet is akár a sárba taposni mindent. Hiszen mindannyian tudjuk, kié, és kiké ez az ország már... És a hű cerberusok, hű csicskások ésatöbbi; kiket szolgálnak is valójában...

Persze ez így talán kissé erőltetett levezetés. Hiszen mint a példa mutatja, mások, más nagy konszern képviselői egyelőre még tisztelik azt legalább, ami paragrafusokkal van súlyozva. Hogy aztán meddig?

Jó kérdés.

 

 

NAPIFOTO


* Egyet azért ne felejtsünk el. Az elmaradt tudósítás lehetetlenné tett egy olyan várható lehetőséget is, ami a konkrét lap eladási rátájának kedvező voltát biztosította volna. Így ez Mammon nyelvén fogalmazva: anyagi hátrány okozása is, nemcsak erkölcsi vonatkozású. ... Aztán: a Sajtótörvény megszegése egy dolog... De a szóban forgó média "nem ismerése" illetve az azt követő "ügykezelés" az úgy is nevezhető: diszkrimináció... Ami ugye megint valami törvényt sért... Egyebekben pdig, akármilyen szomorú ez így: egyeseknek teljes, és szabad jogosítványuk van arra, hogy esetenként a Magyar Köztársaság törvényeit is nem létezőnek tekintsék... Biztosan jól van ez így?

( a szerk.)

A történet szereplőiről:
BBB-Security - B3 - Bank Biztonság Bizalom - elnök vezérig. : Récsey Róbert, az egykori BM III/IIIA munkatársa, kormányőr, etc.
...................................................................................tulajdonos: Szabó Ferenc, és Demján Sándor egyik cége (Canter Kft.) (forrás: Heti Válasz: Az erő velük van...)

Papp László Sportaréna - " A Trigránit Management Kft. a Papp László Budapest új üzemeltetője, miután 1 milliárd 270 millió forintos ajánlatával a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó cég lett a nyertese a létesítmény 20 évre szóló üzemeltetésére kiírt pályázatnak." (forrás: http://www.epulettar.hu/cikk/2289.aspx)