“Feel the freedom” Élvezd a szabadságot! A szabadság, a z élet szeretete, élvezete régóta összefügg már a tengerentúlon született motorozási kedvvel, a legmenőbb márkával, a Harley Davidsonnal. Az "Eper és Vér", a "Hells Angel's" nyomdokain már jó ideje hazánkba ie eljutottak a csillogó-villogó chopperek, a néha akár két autó (vagy több) árát is kitevő országúti cirkálók. Motorosruha, néha szinte félelmet keltő füstüveges sisakkal kiegészülve, egy életforma képviselői is egyben. És nem utolsó sorban státusz-szimbólumként is, beköltöztek a szubkultúrák közé. (Most nézzük tényleg politikamentesen korunk egyik színfoltját. Van rá példa a motor-divat mellett a nemzeti-divat mezsgyéjén is, ismerősen hangzik sokaknak a Gój Motorosok, vagy a Nemzeti Motorosok  neve. Néha el-elnézem tüntetéseken, hát ott is akad rendesen egy-két olyan járgány, ami arra hajaz, hogy tulajdonosa nem éppen éhséglázadás okán vonul ki a csíkos zászlók alatt a felvezető járőr mögé besorolva. Igaz, arról sem szól a fáma vagy a feljegyzések, hogy egy-egy sanyarúbb sorsú néptársunk sorsának jobbulását is előmozdította volna valaki a páholy-szerű bőrülések, a benzinszagú és sztereofonikus hangszórók dübörgése mögül.  De most ezt hagyjuk is talán...) Visszatérve az elmúlt hétre, szerdán vette kezdetét az őrület, a hazai és külföldi motoros világ immáron 15.-ik találkozója Alsóörsön. Ilyenkor a környék szelídebb lelkű lakói jobban teszik, ha elvándorolnak a hegyekbe, vagy a déli partra, mert motor-dübörgés az van, rendesen... Hagyománnyá vált a helyi kemping júniusi megszállása, a péntek-szombati napot nézve itt is olyan tömeg jött össze vasparipákból és gazdáikból, hogy ihhaj... A szezonnyitónak is mondható motoros fesztivál kapcsán beköszöntött a valódi nyár is a Nagy Lavór partjára. Harminc fokot kis jóindulattal mondhatunk, inkább az felett tombolta ki magát estig a tűző nap. Képtelenség minden részletre kitérni, szakmai programok, és túrák egymást érték napközben, estefelé pedig felbömböltek az erősítők hangszórói, koncert koncertet ért. Edda, Hooligan's, tribute zenekarok (ezek közül a Johnny Cash-t kedvelő cikkíró még a legnagyobb jóindulattal se tudna akár egy szót is leírni sajnos) mellett  az énekesek örökifjú képviselői is felléptek. Bonnie Tyler még mai is oda teszi amit kell, jó, fogjuk rá, Szandika hangja is néha nyomokban fellelhető élményt nyújthatott azoknak, akik egykor oda voltak érte. (Nagyításhoz kattints a fotókra) (Nagyításhoz kattints a fotókra) Vitathatatlanul egyik legnagyobb élmény a hagyományos motoros felvonulás kavalkádja volt, látványosságával és döbbenetes létszámával szinte (jó értelemben) sokkolta a nézőközönséget.  (videó) Részletesebben talán nem is kéne most kitérni mindenre, épp elég beharangozót voltunk mi is kénytelenek közzétenni az oldalon. Sok esetben, részleteiben elég rendesen egyfajta előzetese reklámanyagként, na de hát ez volt a feltétele (...) annak, hogy egy nem is kicsinek mondható képanyag reményében bebocsátást nyerhessünk a  fesztiválra. (archív  ORF-anyag itt, meg itt, meg itt és itt...) (Nagyításhoz kattints a fotókra) Tapasztalatok, egyéni benyomások? Hát, azok is akadtak azért. Mindenképpen úgy tűnt, hogy kissé gazdaságosabban volt egy- két  apróbb elem kivitelezve, mint pl. előző években. Tavaly ilyen volt akár az RFID-chippel ellátott karszalaggal való "vásárlás", fogyasztás. Ez akkor egyfajta helyi pénz formájában kiváltotta a cash-el való fizetést, előzetesen rátöltött összegből gazdálkodhatott a nagyérdemű. Idén ez a chipes szalag már csak a belépés igazolására szolgált, amit az In-Kal emberei árgus szemekkel ellenőriztek. (a sok narancs-színű transzparens dacára a biztonságiak azt is megerősítették az emberben, hogy ez bizony nem fideszes buli volt, mert akkor ugye a Valton Security látta volna el a feladatot.) Na meg a hetijegyhez előzetesen beígért egyéb ajándékok, stb. is valahogy elkeveredtek, de hát ajándék lónak ne nézd a... Az előzetes biztatás, felhívás ellenére nem igazán sikerült a sajtófelelőssel sem találkozni, no meg a tekintélyes számban erre rendszeresített két laptopot sem sikerült megtalálni, némi azonnalos  tudósítás érdekében. De, mint írom, ajándék lónak... Lényeg a lényeg: mi is, a mi oldalunk is szinte pánikszerűen igyekezett eleget tenni az előre diktált igényeknek megjelenések terén, hiszen mint levélben többször is megkaptuk: " a regisztrációjuk csak akkor érvényes..." Egyébként ennek a komolysága már akkor kezdett kristályosodni, amikor a sajtótájékoztatón felkötött karszalaggal lehetett előre regisztrálni a sajtó munkatársainak is a nyereményjátékra, amelynek főszereplője  egy brutálisan szép Harley volt. Nekem személy szerint az adataim megadása ellenére nem sikerült belépni a Fészbúkra, de a motorral való kötelező fényképezgetés (és adatok megadása után) a kissé mísz hostess lány közölte: "felment"... Na persze a mai napig bottal üthetem a kép, és egyéb adatok nyomát az eseményről...Hogy aztán azok hol és merre kötöttek ki? Ki tudja? De, nem is ez a lényeg, a motort megnyerte biztosan az aki erre rendeltetett Fortuna és...  (ehh, mindegy) kegyelméből. Ajándék lónak pedig ne nézd.... A háttér-események mellett a szokásos árus-kereskedő dömping persze a megszokott volt. Na meg a vele járó benyomások is. A bőrösöknél pazar szerkók, felszerelési tárgyak tömkelege kínálkozott annak, azoknak, akik szeretnek néha ötször többet költeni ilyesmire mint mondjuk egy pakisztáni webáruház lapjain. Az élelmezésben jeleskedő kereskedők? Hát azoknak meg aztán tök mindegy, hogy motoros fesztivál vagy más, a Balaton partján tudjuk, mire megy ki a játék. Az csak alap ugyebár, hogy a kötelező ártáblán elég jónak tűnő áron szerepel 10 dkg(!!) hekk ára, de "hogy képzeli, hogy elvágjuk? egy darab úgy negyven-ötven deka, tessék azt kérni..."  Ismerős, ugye? Viszont nem is ezért jön ide az ember, hogy ilyesmiért siránkozzon. Az más kérdés, hogy elvileg és hivatalosan "élelmiszert nem szabad behozni a területre"... Összességében azonban az élményt nem igazán pótolhatná más. A Nagykörúton akkora benzingőz, füst miatt már a lelkes nyugdíjasok ezerrel hívogatnák a környezetvédelmi felügyelőket, ami itt a felvonuláskor betöltötte a levegőt. Mégis feledtetett mindent a kavalkád, a dübörögve vonuló tömeg látványa. A táborban is a hangulat igazi motoros-feeelinget sugárzott, az elmaradhatatlan kerekded formájú bikinik látványa meg elűzött minden durcásnak induló gondolatot. Szép, felemelő, és hangulatában nem akármilyen két nap volt, amit e sorok írója is magénak tudhat. És, bizony hogy nem múlik el egyhamar a feledés homályában...                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  gyszf -Napifotó Képes beszámolóink elérhetősége: Az emlékezetes motoros felvonulás, júni 8.-a, szombat Motorok, motorok, motorok... A tábori élet hangulatképei                              Fotók: Lindmayer F. - Gy.Szabó F.  – Napifotó (Nagyításhoz kattints a fotókra)