Ez az idétlen, bohókás kis valami nem régiben akadt a kezembe az "egy eurós" üzletlánc valamelyik boltjában. Filléres ára miatt ,no meg kabala gyanánt megvettem. Mostanában új helyre kellett költöznöm, „avatási szertartásként” kibontottam, aztán öntözni nevelni kezdtem , mint egyfajta félig élő, félig művi "tamagocsi" figurát. A nagyváros kőrengetegében ez a pár, harisnyába csavart fűmag életre ébredése valahol üzenet is... A Föld üzenete, amiből lettünk egykoron...

Ma reggel tájban készítettem pár képet a "lényről", a reggeli soros öntözés után. Aztán, el kellett ugrani a boltba, mert hiányzott ez-az itthonról...
Visszaérve először fel sem tűnt, ahogy szokás mondani: "valami nem stimmelt". Aztán egyszer csak beugrott: üres az ablakpárkány.

Nincs itt nagy értékről szó, legalábbis forintosítva a dolgot. Mondhatni filléres vacak, slussz. Mégis az ember szívét-lelkét ökölbe szorítja a düh, a tehetetlenség. Ott a rács, ami ugye mostanában mindenhová kötelező. Mert ugye ilyen időket élünk. A rácson kitekintve van ugyan némi börtön-jellege, de azért egyfajta hamis biztonságérzetet is nyújt. Mint most is, ugye. A csalóka látszat védelmében bízva aztán a fal adja a másikat.. Persze így van ez mindennapjainkban is. Mert ugye mikor volt már az az idő, amikor egy lassan végig gördülő kék-fehér csíkos autó a polgár bizalmát erősítette? Mikor volt az, (biza' régen) amikor egy vállán bármilyen táskát hordozó embertársunk nyugodtan tehette meg az utat a villamosmegállótól a kapujáig? Mikor volt az, amikor a rendőrség mellett egy-egy civil szerveződés léte is erősítette a biztonságérzetünket? Mostanra ugye, egyre-másra tiltogatnak be különböző, rend-védelmet is felvállaló csoportokat, mivel a politikai felhang kapcsán rájuk sül a bélyeg: "félelmet keltőek"... Ugyan, kiben, kikben is? Hogy aztán ez miatt éppen azon rétegek szemtelenedtek már el annyira, hogy az tényleg vészessé is válhat? Hogy a nagy átlag gondolkodásformája is ehhez idomul?

"Minden a kézé, mit megragad / a gazembereknek mindent szabad..." énekelte Kóbor annak idején. Talán nem is gondolva arra, hogy nemcsak "ütős szöveg " lesz ebből valamikor, hanem a valóság... A"legfelsőbb létrafoktól" kezdve a porba szellentők szintjéig...

Hogy aztán ez a kis "társbérlő" most kellett, vagy megtetszett volna nagyon valakinek, vagy éppen csak idétlen szórakozás áldozatává vált, ki tudja, nem is érdekes annyira. (Divatosan szólva: nem releváns...) Inkább maga a tény. Hogy valaki magasról szart arra, hogy a másé az a valami... Egy másik emberé, nem az övé. Hovatartozására, akár a bőre színére lenne tippem, eleget látni eme honfitársaink közül kóvályogni ezen a környéken is. Náluk hatványozottan értékelődnek át erkölcsi, etikai értékek... És ne tessék nekem rasszistázni meg sikoltozni... A bolti lopásoktól Szögi Lajos és a többiek haláláig , nem egy kék szemű, szőke hajú valaki képe ugrik be azonnal az ember fiának...

Ez akár egy újabb hátba döfés. Váratlan, aljas, pitiáner döfés, de azért megérzi az ember. Azokat persze nem rázza meg, akik ezt a réteget manipulálják, ilyesmire nevelik."Amikor majd ezek felfalják, feltrancsírozzák egymást..." nos, akkor jön el a Kánaán. Ami már valahol itt is van. Csak éppen a Nagy Manipulátorok számára fonódik kolbászos pászkából az a kerítés.
És el is jutottunk lassan ahhoz, egyik kedvenc eszközük: a hátba döfés, amelynek méltó társa a megosztás, az összes, egységesnek, egységnek nevezhető formáció szétrombolása.

A keményebben gondolkodók tömörülései, mozgalmai egyre jobban csípik a szemét azoknak, akik a manipulálás műveletében érdekeltek. Lapunk oldalain a "retro-vízió" rovatban látható: az 1999-es év februárja fordulóponttá vált. Azok a képek, amelyek a budai vár udvarát mutatják, mindenkinek üzennek valamit ma is. Azok számára, akik valahol, bárhol valami erőt igényelnek sorsuk erősítésére, azt sugallja: igen, ott van, létezik. "Nem csak a háború hós katonáira emlékeznek ott éppen, hanem ha baj van, talán segíthetnek is nekünk..."
A másik oldal számára? Na persze hogy "félelmet keltő" volt az a látvány...
A filmrészletben ízes tájszólással szónokló idős úr szavai akkor még éppen hogy „ütősnek” is tűntek.

Akkor... Neki volt az utolsó fellépése ebben a "műfajban", mondhatnánk.
Azután, egyértelműen ki nem derített, deríthető okokból "csapatát" ő maga szétverte . Akkori vezetői tekintélyénél fogva megtiltotta a koncert-látogatásokat a fiatalabbjának, majd egy-két vérszegény közleményecske után hosszú, nagyon hosszú téli álomba is merült. Hogy mi történt azóta napjainkig, azt mindenki tudja, mindenki ismeri aki figyelemmel kíséri az eseményeket, , nemcsak Való Világ Győzike rózsaszínű zebramintás melltartója irányába terjed ki az érdeklődése.

De nemcsak ez történt. Jöttek az öt évvel ezelőtti események, a szétverések, a hatalom által bevetett "elaltató népvezérek", kisebb-nagyobb pártocskák kíséretében. Soha nem hallott, soha nem ismert arcok bukkantak fel a Nagy Porondon, nem egyszer az ún. másik oldalról is átállva, nemzetiszínbe öltözve gyorsan.
Kézzelfogható kísérletek történtek ugyan a jobbításra, a közös biztonságunk javítására. Ezek persze mind-mind útban lettek hamarosan a Nagy Machinátorok számára, hiszen ugye "nííídamán, még a nép komolyan is veszi őket, majd jól összefognak, aztán nézhetünk, mint Icig a moziban..."

Így aztán mostanra ha páran megállnak egy csoportban az utcán, fekete nadrágban-fehér ingben (ha aztán ehhez még mellény is akkor ajjaj...) keltve félelmet, annak már igazoltatás, szabálysértési eljárás a vége. Több szervezet, amelyik a közbiztonság, az élet jobbítása mellett tette le voksát: bírói tiltást vívott ki magának. Nemzeti hagyományunk zászlóinak köztereken való lobogtatásáról meg nem is beszélve.

A védekezésre, vagy nevezzük így: önvédelemre létrehozott csoportosulások aztán "betették az ajtót" rendesen A pénzvilág emlőit csócsáló központi vonulat számára ez már akár közvetlen veszélyt is jelenthetett. Mit kellett kitalálni? Új életre kelt a katonásdi elemeit is magára öltő Jövő "hadserege" Kezdetben, a soha nemvolt katona örök kamaszok számára gyakorlatilag az egyetlen olyan táborosdit, megteremtve, amelyik ellen egyetlen alkalommal sem lépett/lép fel a hivatalos vezetés. (Hasonlatosan ahhoz amikor a másik "műfajt" kedvelők számára vasúti kedvezményt(!) is nyújtva, csődíti össze azokat országos méretű csujogatásra) Sőt. A Tetszhalott, másik fontos feladata lett egyes szerveződések beszipkázási kísérlete is.
Értsd: akár itt, akár a bő gatyás verzióban, a lényeg: lekötni, elvonni más területről azokat, akik egyben ugye ellenőrzés alá is kerülnek azon nyomban...
Az emberek, vagy a megoldásra, jobbulásra vágyók meg ebben a nagy mesterséges kalamajkában aztán vagy elvannak a csalóka játszadozásukkal, vagy pedig zavarodottan kapkodják a feküket ide-oda: "most aztán ki kivel is van?"

Akik aztán nem mentek be ebbe az utcába, mint "zavaró tényező" most kiérdemelték a legújabb verziós hátba szúrás jutalmát. Amint a Mostanra Nagy Alakulatnál lezajlott az éves és legnagyobb tábori cirkuszosdi, a soraikba beállni nem akarókat nyilvánosan kezdték el "zsidózni", rágalmazni ezzel-azzal.
Még-még hajlana az ember arra, hogy a kritika joga mindenkit megillet. De az már kicsit „hamis baba” amikor ez mellé még belefér a Kínával való, sőt Oroszországgal, vagy a Postpolitos-al való kacérkodás is?

" Ha nem bírsz el vele, állj az élére..." (Ki is írta ezt?, ami lehetne akár önkritika is...)

De hogy jutottunk idáig egy ártatlan „szobanövény” kapcsán?:

Jó pár honfitársunknak elege lett már nem egyszer nemcsak a kormányzati szabad rablásból, de a hétköznapi emberek rettegéséből is. Aztán vagy fel lettek oszlatva hatalmi pozícióból, vagy más módon hullottak szét. A rend hivatalos fenntartói is már-már a sztrájkon agyaltak több esetben, mert nekik sem sok a becsületük Odafönn, a Nagy Trezor tájékán. Ők most néha "lassítanak", mert ugye sztrájk-joguk nincs. (Mondjuk a tömegoszlatást azért lelkesen végzik változatlanul, ha kell.)
Így aztán : rend, ami nincs... Ez maradt mára

A nép, az istenadta nép pedig lassan-lassan egymás szemének kilopására trenírozza magát (tisztelet annak a kevés kivételnek), azokat akik ezen változtatni vagy jobbítani szeretnének, a hatalom vagy direkt eszközökkel, vagy felbérelt bábjai segítségével veri ezer darabra.
Így aztán egy pár száz forintos apróság eltüntetése már akár bocsánatos dolog.
Holnap, holnapután azután jönnek majd a nagyobb értékek, ha leesik egy laptop valaki kezéből, dehogy sérül majd meg. Hiszen soha nem fog koppanni, a földet érve...

A tűrt-támogatott (gyanúm szerint irányított) ellenzék, vagy a hivatalos "szélsőség” pedig teszi a dolgát, amivel megbízták...

NAPIFOTO