A becsület napja 1945 februárjában kemény tél volt, mint most is.  És persze háború.  A Budapestet körbe záró ostromgyűrű közepén, a Várban választás elé kerültek a védők. Kemény küzdelmük, amely Európa védelmét is jelentette egy úttal  a vörös rémmel szemben, döntést is kényszerített: vagy vállalják az iszonyatos túlerővel való szembeszállást, vagy pedig a védekezést feladó mészárlás áldozatának szerepét. Ez előbbi, egyetlen ésszerű megoldást a várból való kitörés, és ha az sikerül, az ellenség hátba támadás jelentette.  Elindultak hát 11-e estéjén, és a gyűrűből kitörve, a hegyek erdői felé vették az irányt.  Tervük végül kudarcba fulladt, hiszen a sztyeppéken kiképzett mészárosok profik voltak szakmájukban.  És sokan, nagyon sokan voltak...  ("Mint az oroszok"  mondogatjuk még ma is néha.)  A sikertelenség ellenére a kitörők tette példát ritkító hősiesség volt. Örök emléket állítva azoknak a magyar, német katonáknak, akik ha kellett mindig szó szerint vették az eskü  szó jelentését, annak súlyával együtt.  Dicsőség nekik. Tegnap is megmutatta erejét a kemény tél,  és szinte "túlerő" is volt.  A vagy 4-500 fős megemlékezőre legalább ugyanannyi rendőr jutott.  Nyíltan demonstrálva jelenlétüket, vagy éppen elbújva a fák, dombok között.  A Normafai  nagy szánkózó-tér most fekete egyenruhákkal, formaruhákkal telt meg. A magyar és német, skót, bolgár  zászlók lobogtak a metsző szélben. Fennen hirdetve a Becsület, a Dicsőség üzenetét. Mint tudjuk, "rettegő liberálisok" vinnyogó "félelmét" alapul véve (vagy talán ürügyként is egyben) a mostanában regnáló kormányok örömmel tettek keresztbe ennek az évenkénti megemlékezésnek, annak szervezőinek. Soha nem  a realitást nézve, hogy talán az őseiket is igyekeztek védelmezni azok a katonák... Nem. Itt a "náciktól" a "nácizmus"tól való rettegés adja meg minden évben a mozgatórugót az illetékes elvtársaknak.  Valójában többek között az, hogy ezek a fiatalok,  akik generáción át is tisztelettel emlékeznek meg a hős katonákról:  sokan vannak.  Sokan bizony... És gondolatviláguk, gondolkodásuk  potenciális veszélyt jelenthet Cion bölcseinek világára.  Létszámuk, együttes erejük páni rémülettel tölti el a bankok (most éppen) narancsszínű kaftános világát, hiszen nehezebb a kifosztás, a sárba taposás ha van jelentősebb ellenállás. De ki tudja? Talán maga a név, amit a megemlékezők választottak az eseményhez: a becsület  szó az ami a Közel-Keleti mentalitástó olyan félelmetesen idegen.. Így került aztán évről-évre .a kiszorítására, tiltására ennek a megemlékezésnek. Először a méltó helyről a budai Várból, aztán a kényszerűségből választott Hősök teréről. Mostanra már évente egyre kijebb, egyre nagyobb gondokat támasztva ad helyet Disznófejűék hatalma ennek az eseménynek. Kategorikusan betiltani még most  nem merik, hiszen az EU felé, a külvilág el kell számolni valahogy a képmutató demokráciának csúfolt paródiával. Így aztán "csak" ahol lehet, ott találnak évente hol "közlekedésrendészeti" okot vagy éppen mást.. Így történt ez most is. A szinte érezhető fogcsikorgató belenyugvással köröző sárga mellények, tompán pufogó lópaták most is csak a hatalom erejét demonstrálták, de azt nagyon. A rendfenntartók beérték a minden megálló buszon végig kaszáló kamerák felvételeivel, persze feltehetően gondosan eltárolva a felvett személyek képmását. A résztvevők pedig?  Sokkal rövidebb leszek: Az a félezernyi fiatal, azok a szónokok, akik kellő méltósággal adták meg a tiszteletet a fagyos szélben gyülekezve- majd fegyelmezetten végig állva a két óra hossznyi megpróbáltatást: valóban a tiszteletet adták meg megemlékezésük kapcsán az egykori harcosoknak. Igen, jól írtam. Fegyelmezetten, alakzatban állva...  Mert nekik ez csak két órányit jelentett, szemben azokkal akik a kitörésük alkalmával azért mozgásban voltak éjszakán át, hajnalig. A dermesztő hidegben végig állva a túlnyomó részt városi körülmények között élőknek  nem semmi  dolog.  De, meglátásom szerint ez volt, ez lehetett a minimum. A kitörés napjára való megemlékezések szellemében indult a hagyományőrzők  által szervezett túra is a Várból indulva a kora esti órákban.  Mondanom se kell: kamerás autó, mellékutcában dekkoló rendőrök itt is szép számmal voltak. "Fő a biztonság".... Az előbb a fegyelmezetten álló megemlékezőkről írtam. Helyesbítenem kéne azért. "Mozgáskényszeres"  résztvevők azért akadtak a Normafánál is.  Teszem azt az ATV stábja, akik éppen a záró himnuszok alatt nem bírtak magukkal, és össze-összebújva sutyorogva osztották meg egymás között - mit is?   A készült beszámolójuk  erről tanúskodik talán...                                                                                                                                                                                                                                                                                  p. Ferenc - Világ Magyarsága A NapiSztori  fotósainak  képes beszámolója a sorra kattintva,  itt>>>>>>