Látom, néma a csönd, válasz egy szál se... Talán azért is van ez így, mert a csoport bevezető-bemutató felvezetésében ez le van írva szabatosan, érthetően.:)

De, más fogalmazásban: szerintem üzlet. Mert akkor is az, ha egyik fél sem kap egy fillért sem a munkájáért. Munka a modellé is, a fotósé is. Ki-ki a magáét adja bele egy-egy a projektbe. A hölgyek a szépségüket, testüket, arcukat stb. adják ebbe bele, ami ugyebár egyfajta "érték". (hogy ez miért van így "gazdasági" értelemben, a franc tudja különben, de hát Éva óta a kígyó szív általában vagy az alma..:D) A fotós meg mást. Eszközeit, tudását, tehetségét etc. etc. És általában a költségeket is, amibe azért kerül ám ez valahol. (műterem, sminkes ésatöbbi.) Az előbbiek azért, mert képeket szeretnének, akarnak magukról, hogy aztán a saját egyéni céljaik érdekében legyen némi promo-anyag is. A fotós meg (mármint az a fajta, aki erre a szakterületre átkozta el magát, mellőzve a makro-fotós nünükék, rúzsaszirmok ésatöbbi témákat) azért, mert egy része a szakiknak valóban művész, vagy ebben a súlyos rögeszmében szenved (lehet, hogy nekem is jobb helyem lenne a Lipóton, de azt meg eladták...) szóval a fotós meg azért, hogy képbe öntse, megalkossa két dimenzióban a Szépséget, a Fényt, stb. stb.

Elvileg ebben a megvilágításban mindkét fél megtalálja a számítását, ezért van a "Trade for CD" elnevezés: "munkáért CD-t, (képeket)"

Így ez alapjában véve szimpatikus valami, és egyben gazdaságos is. Sok (és egyre több) esetben azonban az ember fiában felmerül az, hogy lehet: jobban járna ha "fizetős" modellel áll le alkudozni,szerződni, mert akkor azért be is kell tartani a papíron aláírtakat. Ez a "sok eset" amire utalok egyre inkább tettenérhető, természetesen a jelenlévők ugye mindig kivételek... Talán helyesebb lenne "extrémebb" esetekről beszélnem.

Ugyanis ennek a szakágnak, nevezetesen "üzleti konstrukciónak" vica-versa megvannak az árnyasabb oldalai is. Ezt nevezhetjük átbaszásnak, átverésnek, lenyúlásnak, és így tovább..
Hogy ezt mire is értem?

Mint egy másik postban az egyik kolléga is utalt rá, hát bizony vannak ilyen jelenségek is...

A ModelPress -csoportban hangzott el, majd elolvassa aki akarja... Ott bizonyos modell-i magatartásra utal tanult kollégám, nevezetesen arra, hogy csak egy a lényeg: a csöcsök, seggek mutogatása (ezt ő nem így írja, ezt a style-t én kedvelem, ez van...) a lényeg, sok esetben csak a képek megszerzése és slussz...

A "mieinket" én nem ismerem annyira, nem is vagyok jogosult általánosítani. Inkább egy átlagos körből "gyüjtött" magatartásminták tanulságára utalok most.

A tini "modelljelöltnek" az a fontos, hogy a közösségi oladalakat telepakolhassa a képeivel, amiket sok esetben a szülő tudta nélkül készíttet, és esze ágában sincs azokat "legalizáltatni" - pedig a fotóst pl. -18 esetén úgy bezárnák, hogy a kulcsot is eldobnák ha nincs atyai-anyai áldás vagy felügyelet a képek mellé... Az ügyesebbek ilyenkor kicsalják a további munka hitegetésével a fotóstól a készült képeket, aztán az esetek nagy részében szarnak is a fejére...

Akár osztálytársaikkal jókat derülve a sztorin, máris könnyebben telik el a húszperces nagyszünet... Ugyanazen korcsoport aztán pl. egy véletlen találkozás, ajánlat után qrva nagyokat szórakozik heti egyszeri mailekkel, mindig "majd vizsga után, majd dogaírás után" határidők tologatásával a dolgot, ami végülis másra nem megy ki, mint hogy szívatni a jóembert rendesen, a röhhincsélésről már írtam, nem ismétlem magamat.

Aztán a másik "modell"-tipus... Megköti a szerződést, alá is írja, benne van az a nyomoronc "akt" szó is jól láthatóan, feltűnően... Kiköti, hogy először az ő igénye legyen kielégítve, aztán mikor az megvan, felháborodik: "én? Én levetkőzni? hát peeeersze... majd ha a piros hó..."

Megint egy másik valaki, aki olyan szerelmes magába, hogy képes magányában a tükör előtt cirógatni saját bimbikéit akár órákig is; megrendel egy sorozatot, minden OK. (jah, ez fizetős változat) aztán a kialkudott képekért csak esetleg töredékét "tudja most", vagy hajlandó kifizetni...

Nem fosom a szót, mert a témáról lehetne akár Jókai-összes terjedelemben is írni.

Elég az hozzá, hogy a KÉPEK MEGSZERZÉSE elég sok esetben az egyedüli cél. Az ár? Lehetőleg minél kissebb legyen... Akár modell-karrier, akár escort-promó anyag, akár csak iwiwes exhibici, ha minél ügyesebben sikerúl lehúznia fotóst, annál becsesebbek a későbbiekben a képek...

Persze mi sem vagyunk szentek, egy percig se állítom. Mármint az objektiv inneső végén summantók... Ugyan a fizetős kategória, de ugyanúgy áll a TFCD-re is... Amikor a lányt parasztvakító dumával "komplett portfolióval" kecsegtetik, miközben azért az nem úgy megy.. Náray Tamásnak mondjuk igen. Ha egy általa készített kollekciót odaraknak az asztalra, a modellügynökség se diszkriminálhat nagyon...
De KOMPLETT PORTFOLIÓ, EGY fotóstól nem nagyon létezik. Több, ügyes és képzett kolléga képeiből összeállított anyag inkább lehet ütős egy munkavállalásnál, és hasonló alkalmaknál. (Azt akkor a saját zsebre, és csak saját készítésű sorozatot erőltető ügynökségek is óvatosabban dobják vissza...) Mármint azok akik pl. csak úgy hajlandók munkalehetőséget adni a lányoknak, úgy regisztrálni őket, ha náluk csináltatják meg az anyagot... És persze nem kevés pénzért.

Miközben, semmi nem bizonyította soha még, hogy egy 5-6 fotós által összehozott kollekció gyengébb lenne a "hiteles" kamunál... Aztán hallani olyan ügynökség-fotós tulajról is, aki ráadásul utómunka, retus és egyéb nélkül csak úgy egy CD-n kiszúrja a szemét a szerencsétlen átvert lánkának...

Szintén az "árnyas oldal" fotósa az, aki csajozásra, bekerítésre használja az egészet, ürügyként. Én ugyan nem (és ez tényleg nem a süketebb része a dumának) éltem még nagyon ilyesmivel, mert úgy vagyok vele, hogy ha dugni akarok, akkor azt az igényemet közlöm a "célszeméllyel", ha meg fotózni akkor tényleg csak azt. De, keringenek hírek, fotómelónak álcázott "kamatyolós projektekről"...

Mindenesetre az lehet, hogy kicsit öncélúan vagy önző módon állok a dologhoz a véleményemet illetően, mert anyagi értelemben véve, az "apport" tekintetében szerintem mi viszünk többet a buliba...
Amivel semmi de semmi baj nincs az ég adta világon, ha az a bizonyos TFCD valóban etikusan, és tisztességesen zajlik le. Azzal mindkét fél talán megelégedve, és egyáltalán nem keserű szájízzel emlékezik vissza a későbbiek során sem. És ha nem túlozva úgy minősítem: egymást a maximálisan megbecsülve, (akár tisztelve) egy KÖZÖS ALKOTÓMUNKA érdekében sikereket érnek el: azért viszont érdemes csinálni.

Záradék gyanánt, vagy befejezésként talán még annyi: amikor az embert egy bizonyos szinten túl érik egymás után élmények a "halogatás", a "majd meggondolom" vagy a "te vagy a faszagyerek, csak csináld meg a képem, aztán le vagy szarva", vagy egy eszement stúdió-előkészítés, stb alatt/közben az üzenet: "bocsi vakami közbejött, majd...majd...majd..." szellemében, valóban egyre többször téved a tekintet egy fogkefére, vagy egy döglött szarvasbogárra, esetleg a "kék óra" város- tájképeire, azon morfondírozva: "talán jobban kijönnék ezzel, ha ilyenekre térnék át.."

Akik meg a hölgyek közül az "extrém esetek" kategóriájába tartoznak? Na, most idézem ide az elején említett kolléga gondolatsorát:

"Aki nem akar ilyen lehetőséggel élni, az fotózkodjon továbbra is a fürdőszobai tükör előtt kezében a mobiltelefonnal.... de a villanyt kapcsolja le, mert kár az energiát magára pazarolnia..." (F.T., SM topik)

Hát, kb. ennyi...

Oskar, a Vén